Miért van annyi veszekedés a szeretet ünnepén?

Miért van annyi veszekedés a szeretet ünnepén?

Miért van annyi veszekedés a szeretet ünnepén?

Milyen legyen a karácsony? Csak átvészelje valahogy? Vagy legyen tökéletes? … Tényleg erre vágyik? Miért van annyi veszekedés a szeretet ünnepén?

Az írás elolvasása kb. 10 percet vesz igénybe

A „szeretet ünnepén”, a Karácsonykor megélt harmóniának vagy feszültségnek, vagy más rossz érzéseinknek, vagy az ünnepi asztalnál kipattanó családi veszekedésnek közös gyökerei vannak; ezek az emberi kapcsolatok és – ünnepekkor felerősödve megélt- érzelmek.

Írásomban a Karácsonyhoz való viszonyulással, „karácsonyideákkal” és az ilyenkor gyakorta előforduló családi viták, veszekedések jelenségével foglalkozom, és összegyűjtöttem pár tippet, melyek segíthetnek abban, hogy jó érzéssel és nyugodtan teljenek az ünnepek. Persze, nincs erre sem egyetlen biztos recept, ahogyan a karácsonyi halászlére vagy bejglire sem, de van azért pár garantált hozzávaló.

Egy hazai kutatás szerint a megkérdezett (18–59 év közötti) emberek közel kétharmada a szeretet ünnepeként tekint a Karácsonyra, többségük számára ez az időszak a családdal, rokonokkal töltött időt is jelenti. Az ajándékozás minden harmadik ember számára tartozik az ünnep fontos elemei közé. Jézus születésére pedig csupán egyötödük emlékezik az ünnep kapcsán.

Az emberi viselkedés és a karácsony kapcsolatának tudományos vizsgálata, napjainkra egy kutatási irányzattá; karácsonyológia (christmasology) vált. A kutatók úgy tekintenek a Karácsonyra, mint egyfajta személyiségpróbára (Christmas challenge), amelyben felerősödve, olykor torzítva tükröződik vissza a személyiség. Mondhatni: a Karácsony a lélek tükre. A tudományos gondolkodás bevált módszere a modell vagy típusalkotás, így nem meglepő, hogy az ünnephez való viszonyulást is ekként rendszerezve, hat modellbe sorolja be.

1, Tradicionális karácsony típus: Ez az, ami a “nagy könyvben” meg van írva. Fontos hatásnövelő kellékei a nagyon nagy és díszes karácsonyfa, árvalányhaj és gyertyafény, tradicionális, áhítatos karácsonyi dalok, sok, saját sütésű sütemény, sürgés- forgás. Leginkább erre a karácsonyideára építkezik a kereskedelem, a reklámok, a plázák és karácsonyi vásárok. Az ilyen ünnep kivitelezése gyakorta nagy erőfeszítést és önfeláldozást igényel, az idilli kép mögött nem ritkán mélyen gyökeredző konfliktusok húzódnak meg. A spirituális és a mártír személyiségűek esetében jellemző ünneplési mód.

2, A racionális, a tradicionálishoz viszonyítva a Karácsony ünneplésének másik végpontja. Az ebbe a típusba tartozó gyakorta úgy véli, nem kell az álszentség, tekintsünk érzelmek nélkül a Karácsonyra. Becsapásnak gondolják, ha nem közlik a gyerekkel igazságukat a Jézuska létezésére vonatkozóan. A karácsonyfát fölösleges erdőirtásnak, az ünnepi édelgésnek, az ajándékvásárlást pénzkidobásnak tartják, ha vásárolnak, olyat vesznek, ami egyébként is nélkülözhetetlen: ruha, cipő. Leginkább a haszonelvű, gyakorlatias és a fantázia nélküli emberek tartoznak ide.

3, A hedonista Karácsonyának lényege az élvezetek (étel, ital, ínyencségek) halmozása. Itt a társaság és a család csupán a dőzsölés kelléke, a cél; (l)együnk együtt! Az ünnepi gondolatok központjában az ételreceptek és a különleges ínyencségek beszerzése áll. Ajándékozás? Formalitás, essünk túl rajta! Nála a késleltetés nélküli örömelv dominál, a tradicionális álarc nélkül. Az örömelv gyakorta az egészségi kockázatokon (elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség stb.) is felül emelkedik.

4, A birtokló nélkülözi a tradíciókat, számára az a fontos, hogy mennyit ad és mennyit kap. Karácsonya egy üzleti tervre hasonlít, ki mennyit ér, kire mennyit kell költeni, és mekkora ajándékkal lehet felülmúlni a másikat. A birtokló emberi és családi kapcsolataiban főként nem a szeretet dominál, hanem inkább “megveszik” azt, illetve egymást.

5, A hevenyészett.  Érdektelenek, az ünnep számukra nyűg, az otthon melege sem ad megnyugvást, biztonságot. Kerülik az intimitást, nekik a gyerekzsivaj idegtépő, a karácsonyi műsorok irritálóak, egyszóval az ünnep nem más, mint átvészelendő teher. Ezért gyakran még szenteste is dolgozik, mondván, a munka az első, de ebbe a modellbe sorolja a kutatás azokat is, akik zárás előtt rohannak a plázába, hogy legyen valami a fa alatt. Közülük sokan a haverok segítségével, kocsmákban vészelik át a pár „meghitt” napot.

6, Az eklektikus. Az érett személyiségekre jellemző; vannak tradícióik, de el tudnak szakadni az elvárások és a reklámok nyomásától. Nem lesz görcsös a szeretetadás, azaz Karácsony másnapján is megöleli a szeretteit, vagy egy hétköznapi napon is megajándékozzák egymást csupa kedvességből. Ne gondoljuk, hogy náluk elveszne a tradíció vagy a szenvedély, sőt itt válik igazán értékké az, amit más erővel szeretne megteremteni. A család nem eszmét akar demonstrálni, hanem örülni az együttlétnek. Mindenki az lehet, ami, és mindenkit önmagáért szeretnek.

Ezek a típusok, tiszta formában, csak ritkán fordulnak elő, átmeneteket képeznek és kombinálódnak, változnak. Előfordul még a puritán, aki tiszteli a Karácsonyt, de hitbéli okokból szerényen, önmegtartóztató módon ünnepel, vagy a lázadó, aki csak azért is, Karácsonykor (is) mindent „másként csinál”.

A veszekedések koreográfiája

A Karácsony gyakran a családi kötelékek erejének kemény próbáját is jelenti, ez adódhat a – fent vázolt- karácsonyideák különbözőségéből, és abból, hogy mire a karácsonyfa „alá érünk”, túl fáradtak és feszültek vagyunk, érzelmeink csúcsra vannak járatva. Ebben a felfokozott lelki állapotban további nehézséget jelenthet egy rokon a számunkra idegesítő viselkedésével; gondoljunk csak egy sokat, vagy mindenkit túlkiabálva beszélő családtagunkra, vagy az unalomig ismert, rossz poénra, amit a nagybácsi minden alkalommal elsüt.

A konfliktusok gyakran olyan apró szokások kitartó ismétléséből adódnak, amik egyébként ártalmatlannak tűnnek, de sokszor ismétlődve idegesítőek lehetnek. Ezek a szokások egyébként is zavarhatnak minket, kiváltképp így van ez, ha egy családtagunkról van szó.  Folyton félbeszakít? Szüntelenül a telefonját nyomogatja?  Nem kapcsolja le a villanyt maga után? Ropogtatja az ujjait? Egyszer-egyszer mindegyik elviselhető, de ha az ismétlések összeadódnak, az hatalmas teherként nyomhatja az idegeinket.

A jelenséggel foglalkozó szakemberek szerint önmagában, már az un. „hiperegyüttlét” tehát, az is feszültségforrás lehet, hogy túl sokan, túl sokáig túl közel vannak egymáshoz, és ez amolyan „család-túladagolásként” hat rájuk. A családi konfliktusokat vizsgáló kutatók szerint a veszekedések hátterében további okként az „az apró különbségek nárcizmusa” áll; Miszerint egy családban, a közös génkészlet miatt a családtagok között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség, de a családtagok a köztük lévő apró különbséget nagyítják fel annyira, hogy az aztán valamiféle ellenségeskedés alapja lesz. És amikor mind ugyanazt ünnepeljük, ugyanannál az asztalnál ülünk, ugyanazt esszük, akkor, ebben a nagy egyformaságban felvetődhet bennünk az igény, hogy egyéniségünket szeretnénk valahogy megőrizni, így aztán inkább arra összpontosítunk, ami elválaszt a többiektől. Innen pedig már csak egy lépés a konfliktus.

A gyerekek viselkedése csak egy a lehetséges kiváltó okok közül – melyek gyakorta csak ürügyként szolgál – egy veszekedés kirobbanásához. Bár a konfliktusok keletkezésének és lezajlásának minden családban sajátos, sok esetben ismétlődő koreográfiája van. A veszekedések forgatókönyvének azonban van néhány biztos eleme és szereplője.

Valakinek tennie vagy mondania kell valamit, ami sértő, csalódást keltő vagy felháborító. Itt kapcsolódik be egy másik családtag, aki reagál erre, és visszajelzi, hogy a másik valami rosszat tett, ezzel már nő a feszültség. Rendszerint ezen a ponton lesz egy vagy több családtag, aki bekapcsolódik a vitába, és vagy az egyik, vagy a másik fél védelmére kel, vagy éppen mindkettővel szemben foglal állást. Akad olyan családtag, aki rendre utasítja a vitázókat, vagy békíteni próbálja őket, ami esetenként, csak olaj a tűzre. Szinte mindig van olyan, aki éppen a passzivitásával, kívülállásával szítja tovább a veszekedést. Hiába, megy ki, akár a szobából is valaki; egy konfliktus feloldása sosem ilyen egyszerű, hogy csak, „kilépünk” a helyzetből.

Gyakorta a testvérek közötti rivalizálás áll valódi okként a veszekedések hátterében, mely nem múlik el felnőttkorban sem, ugyanazokat a köröket játsszuk főként az azonos nemű testvéreinkkel, mint gyermekkorban. A nosztalgiázás; régi emlékek, történetek, a gyerekkor felelevenítése régi érzéseket hozhat felszínre, sebeket is feltéphet, és évtizedes vitákat lobbanthat ismét lángra. A rivalizálásból fakadó békétlenség számtalan különféle alakban „ölthet testet”, pl.: Ki kapott nagyobb figyelmet a szülő(k)től, más családtagoktól?  De Karácsonykor a testvérek közötti rivalizálás gyakori terepe lehet az ajándék is. Ki mit, mennyit kapott? Elég személyes volt- e az ajándék?

Megérteni a konfliktust

A megértés nem maga a megoldás, de így léphetünk az ahhoz vezető útra, ezért fontos, hogy elemezzük rokonaink viselkedését, még inkább, hogy önvizsgálatot tartva, magunkba nézzünk. Mert ha már a rokonaink viselkedését nem tudjuk kontrollálni, a saját reakcióink felett még lehet némi ellenőrzésünk.

A fentieken túl sokat segíthet, ha tervvel vágunk neki a Karácsonynak. Íme néhány tipp arra, hogy előzhetjük meg a káoszt;

Önmagában már az is jó hatású lehet, ha többet és gyakrabban kommunikálunk a rokonaikkal, és nem Karácsonyra időzítjük a nagy kibeszéléseket velük. Gondoljon azokra a rokonaira, ismerőseire, akikkel valamiért rég nem beszélt, esetleg magányosan töltenék az ünnepeket, vegye fel a kapcsolatot velük. Hagyjunk magunknak és másoknak is választási lehetőséget; ha már össze vagyunk zárva, ne akarjunk mindig mindent együtt csinálni ez alatt a pár nap alatt.

A hagyományok- különösen az ünnepekkel kapcsolatos szokások- fontos szerepet töltenek be a legtöbb család életében, azonban ezeket se kezeljük dogmaként, legyünk rugalmasak, és az ünnepi forgatókönyv tervezésénél vegyük figyelembe az egyéni- és családi életciklusok változásait. Például, ha a családban van kamaszkorú gyerek, aki az ünnepek alatt már barátaival vagy párjával is szeretne együtt lenni, ne kényszerítsük őt minden áron arra, hogy az ünnep minden percét velünk töltse. Egy ilyen szituáció gyakorta passzív-agresszív viselkedést vált ki. Esetünkben a kamasz, aláveti magát ugyan a szülői elvárásnak, és otthon marad, de belül forrong, és a sokadik ilyen eset után robbanhat, és már megvan a veszekedés. Vegyük figyelembe, hogy ha gyerekünk, már felnőtt, és párkapcsolatban él, akkor valószínűleg párja családjával is szeretnének együtt lenni az ünnepek alatt, erre tekintettel alakítsuk az ünnep forgatókönyvét.

Nem szükségszerű, hogy valaki a családból „mártír szerepbe” kerüljön, egyedül magára vállalva az ünnepi készülődés feladatait. Ha elosztjuk ezeket a családtagok között, még az ünnepi ráhangolódást is segítheti.

Ne hajszoljuk a filmekből, reklámokból látott „tökéletes Karácsony ideáját”!  Ne legyenek túlságosan nagyok az elvárásaink, sem önmagunkkal, sem családtagjainkkal kapcsolatban, a „görcsös megfelelni akarás” nagy stresszel jár, ami gyakorta előre borítékolja a konfliktust, a csalódást, és az ezzel járó frusztráció érzését.

Általában a legtöbb vita valami jelentéktelen dologból robban ki – elfogy a szalvéta, kiborul a só –maga a vita viszont a legtöbbször valami sokkal nagyobb dologról szól: gyerekkori sérelmekről, versengésről, hatalmi játszmákról, előző generációk egész sorának a konfliktusairól. A vizsgálatok szerint, ha valaki túlreagál egy apróságot, akkor szinte biztos, hogy valami régi sérelem dolgozik benne. Ha ezt figyelembe vesszük, talán empatikusabb tudunk reagálni.

A sok evés, kevés mozgás okozta telítettség érzés önmagában is feszültségkeltő.  Az alkohol oldja ugyan a gátlásokat, de ennek nem mindig van jó vége. Fürdőszobából sosem lehet elég, szinte kódolva van, hogy valakire várni kell. A gyerekek pedig ilyenkor gyakorta megesik, hogy felhangoltabbak, vagy éppen nyűgösebbek, fáradtabbak, mint máskor.

Adjon időt magának, hogy ünnepi elképzeléseit átgondolja, válogasson- az itt olvasott- hozzávalókból, hogy végül jó szájízzel állhasson fel az ünnepi asztaltól!

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

div#stuning-header .dfd-stuning-header-bg-container {background-size: initial;background-position: top center;background-attachment: initial;background-repeat: initial;}#stuning-header div.page-title-inner {min-height: 650px;}