“Lassan szülő korba lép egy generáció, akik jobban hozzáfértek az illegális szerekhez”

Eredeti megjelenés: csaladhalo.hu

Nem csupán a gyereket, de az egész családot megterheli, ha drogfogyasztás történik a családban. Mégis a gyerekek azok, akik a legártalmatlanabbul vesznek részt a dologban, s tenni sem tudnak ellene. A szerfogyasztás családon belüli hatásairól Geist Gábor addiktológiai szakértővel beszélgettünk.

– Amikor az ember drogfogyasztó, családban élő emberről hall, úgy érzi, ez csak amerikai filmekben kedvelt sztereotípia, de sajnos nem csupán a filmekben létező jelenségről van szó. Sok ilyen eset, ilyen helyzetben vergődő család van Magyarországon?

Nehéz erre válaszolni, mert kevés az adat erre vonatkozóan és az elmúlt években sem készült átfogó kutatás szerhasználattal küzdő, gyermeket nevelő családokról.  Adatok elsősorban a kezelésbe kerülő droghasználókról vannak és közülük azokról, akiknek gyerekük van. Ez viszont csak a jéghegy csúcsa, a tényleges szerhasználók jóval többen lehetnek, különösen, ha kiszélesítjük a témát, és nem csak a drogfogyasztást, hanem a problémás alkoholfogyasztást, a nem orvosi rendelvényre vagy attól eltérő módon, droghasználati céllal szedett altatókat, nyugtatókat, antidepresszánsokat használókat is számítjuk. Ebben azt  esetben, azt lehet mondani, hogy nagyon sok családot, több százezres nagyságrendben érinthet ez a probléma. Ha csak az alkoholból indulunk ki, ami egy szűkebb metszett, ott is a becslések szerint félmillió-kilencszázezer olyan érintett lehet, ahol a családban van ilyen probléma, ehhez képest az illegális szereket használók kevesebben vannak. Adatokat csak a kezelésben megjelenő droghasználókra vonatkozóan tudok mondani, 8-9 százalékuk, aki gyermeket is nevel. Ez az arány évek óta nem változik, 2010-ben a kezeléseken megjelent 4771 főből 408 olyan volt, akinek gyereke van.

 – A szülők vagy a testvérek drogfogyasztása a gyakoribb?

Erről sincsenek konkrét adatok, de feltételezhetően a drogproblémás családok közül nagyobb arányban vannak olyanok, ahol a testvérek az érintettek, különösen ha abból a felmérésből indulunk ki, mely szerint a megkérdezett  magyar középiskolások harmada már próbált valamilyen illegális szert. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy ők rendszeres drogfogyasztók vagy drogfüggők.

 – Ki ilyenkor a felelős? A szülők, esetleg a nagyszülők? A pedagógus, aki látja, hogy baj van, vagy a tágabb család, a szűkebb környezet?

Felelőst keresni, ez nagyon kézen fekvő reakció a droghasználat, akár egyéb probléma előfordulása esetén. Nekem mégis az a személyes szakmai tapasztalatom, hogy a probléma kezelésének első időszakában semmiképpen, de talán a későbbiekben sem az a fő kérdés, hogy kit, kiket tehetünk felelőssé a droghasználat kialakulása miatt. Már csak azért sem, mert a rendszeres droghasználat szokása több tényező együttállása miatt alakulhat ki. Ha már felelősségben gondolkodunk, arra érdemes helyezni a fókuszt, hogy ki mit tehet a probléma kezeléséért, és ebben vállalják-e a szereplők a felelősséget. Mit tehet a család, a szülők vagy akár maga az érintett szerhasználó azért, hogy valamilyen változás meginduljon? Ha valaki ebben vállalja a felelősséget az sokkal célravezetőbb, mint ha bűnösöket keresünk.

 – És mi van akkor, ha az illető családtag tagadja a problémát?

Ez nagyon sokszor valóban így van, ennek a jelenségnek is vannak fázisai. Általában amíg valaki eljut a tagadástól a beismerésig, annak belátásáig, hogy nem uralja a szenvedélye tárgyát és segítségért fordul, hosszabb folyamaton kell keresztülmennie.

– Mit lehet ilyenkor tenni, amivel nem csak mélyítünk a kialakult válságon? Értesítsük a hatóságokat, vagy figyelmeztessük a szülőt?

Erre nagyon nehéz nem általánosságban válaszolni. Minden eset egyedi és a konkrét helyzet dönti el, hogy milyen esetben kell a hatóságokat értesíteni, mikor van esetleg a pedagógusnak feladata, mikor milyen szakemberhez kell fordulni.

 – Fel vannak készítve a pedagógusok arra, hogy felismerjék, kezeljék ezeket a helyzeteket?

Vannak olyan képzések, amik kifejezetten ebben a tárgykörben, pedagógusok számára próbálnak segítséget nyújtani, akár a vonatkozó jogszabályokban is eligazítanak, hiszen az oktatási intézményekre vonatkozó törvény is változóban van. Léteznek ugyanakkor erre vonatkozó segédanyagok, és vannak szakemberek is, akiktől a pedagógus segítséget kérhet, hogy tudja, hogyan kell eljárni ilyen esetekben. Egyre több pedagógus van tisztában azzal, hogy neki ilyenkor mi lehet a szerepe.

 – Milyen hatása lehet a gyerekre, ha drogfogyasztást tapasztal maga körül? Okozhat ez maradandó lelki sérülést? Lehet, hogy ő is drogos lesz, ha megnő?

Azt egy csecsemő is érzékeli, ha elhanyagolják, vagy rendszertelenül gondoskodnak róla. Az óvodás és általános iskoláskorú gyerekek már sok mindent észrevesznek abból, ha szüleik, vagy más a környezetükben rendszeresen kábítószert használ és ettől viselkedése, beszéde, reakciói megváltoznak. A gyerekekben a rendszertelenség, elhanyagoltság, a szülő önkontroll vesztése ijesztő lehet, ez félelmet, szorongást kelthet a gyerekben, különösen, ha emiatt konfliktusok, veszekedés is van a családban.

Ha a családban van droghasználó vagy alkoholista, akkor azt veszélyeztető tényezőként tartjuk számon. Ez persze nem jelenti azt, hogy törvényszerű, hogy a gyerek is hasonló problémákkal küzdjön majd.

 – A tudatmódosító szerekkel élők általában ezt a viselkedésformát, mint problémamegoldó módszert használják. Előfordulhat, hogy a fiatalban sem fejlődik ki a problémamegoldás képessége?

A családi minták mindenképpen öröklődnek – ha nem is genetikailag – a szülők adnak egyfajta mintát. Általában az a probléma, ha valaki nem rendelkezik arra vonatkozó stratégiákkal, hogy a frusztrációt, a stresszt hogyan lehet legyőzni. Ha ezt próbálja alkohollal, droggal oldani, az a következő generáció számára is mintát adhat.

 – A filmekből nagyon jól értesültnek gondoljuk magunkat, de mi a valóság? Milyen nem pszichés hatásokkal lehet számolni ezekben a családokban, gondolok itt erőszakra, az értékek pénzzé tételére vagy a gyerek illegális munkába fogására?

A filmek alapján valóban általános sztereotípia, hogy ahol droghasználó van a családban, ott az illető mindent pénzzé tesz, és a kábítószer megszerzése érdekében semmitől sem riad vissza.  Valójában, a droghasználat nem feltétlenül párosul agresszióval, brutalitással, de azért ezt számos tényező befolyásolja. Ahogyan nem lehet azt mondani, hogy ahol cukorbeteg vagy fogyatékkal élő családtag van, azok a családok mind egyformán működnek, úgy itt sem lehet leegyszerűsíteni a dolgot. Általánosságban talán annyit lehet mondani, hogy azokban a családokban, ahol kontrollálatlan, rendszeres drogfogyasztás vagy alkoholfüggőség van, ott a rendszertelenség, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, vagy a társfüggőség jelenhet meg gyakori problémaként.

 – A drogfogyasztás mely típusai a leggyakoribbak családon belül?

A drogszcéna most átalakulóban van: az úgynevezett dizájner drogok újra rajzolják a fogyasztói piacot. De azt lehet mondani, hogy ha legális szerekben is gondolkodunk, akkor az alkohol vezet, utána a kannabisz használata a legelterjedtebb. Most már az opiátokat (heroint), a korábbi stimulánsokat (amfetamin, speedet, extasyt) leváltják a dizájner drogok, melyek folyamatosan változnak: bizonyos anyagok tiltólistára kerülnek, de nyomban mások jelennek meg helyettük.

– Milyen társadalmi réteget fenyeget jobban a drogfogyasztás? Veszélyeztetettebbek azok a családok, ahol például nincs munka? Vagy ennél általánosabb jelenségről van szó?

A rendszerváltás óta változóban van a társadalom is. Korábban az volt a tapasztalható, hogy a társadalom alsó, és felső rétegeiben jelent meg a szerhasználat. A szociális hátránnyal küzdő családokban (akár generációk óta tartó) alkoholhasználat egyébként is jelen volt, az új generáció viszont már más szerekhez nyúlt: csavarlazítóhoz, hígítóhoz, vagy visszaélésszerűen használt altatókat. A társadalom felsőbb rétegében pedig, ahol a kannabisz-használat nyugat-európai mintái kulturálisan is hatottak, elérhetővé is váltak más szerek is: heroin, kokain. Ma a társadalmi rétegződés is bonyolultabb, mint korábban, s így ez sem ennyire egyértelmű, azt lehet mondani, hogy az egész társadalmunkat jobban áthatja a szerhasználat, ami mindenféle társadalmi rétegben megjelenhet. A kutatások és tapasztalatok alapján azért számon tartunk védőfaktorokat és kockázati tényezőket is.

–  Említene ilyen faktorokat?

Egy olyan család például, ahol szeretetteljes, jól működő családrendszer van, ahol a családtagok oda tudnak egymásra figyelni, ahol az egzisztenciális feltételek és az érzelmi klíma gondoskodó, de egyszerre kereteket szabó, ott kevésbé vannak kockázatnak kitéve a gyerekek. Nyilván fontos a szülői minta is: ha a felnőttek következetesek fogyasztási, élvezeti szerhasználati szempontból, kevésbé vannak ilyen veszélynek kitéve a gyerekek. Ahol ezek a feltételek kevésbé állnak fenn, és a környezetből több olyan hatás, minta érkezik, ami a droghasználatot hétköznapi, pozitív jelenségként tűnteti fel, ott nagyobb a kockázat.

 – Említette, hogy a 16 éveseknek milyen nagy százaléka próbálta már ki a kábítószert. Meg tudjuk ezt egyáltalán szülőként akadályozni?

Nem azt kell a szülőnek célul kitűzni, hogy a droghasználatot megakadályozza. Általában serdülőkorban jelentkezik az első drogkipróbálás (ami napjainkban egyre korábra tevődik), de a család hatása, már a születés előtt kezdődik, és számos tényező befolyásolja: az anya-gyerek kapcsolat, a szülő-gyerek kapcsolat. Ha kezdetektől biztonságot adó, meleg-elfogadó, határokat, szabályokat meghúzó a nevelés, ahol a szülők saját magatartásukkal is hitelesek a gyerek előtt, azzal mintegy meg is előzik, hogy a fiatal serdülőkorban esetleg belecsússzon valamilyen szerhasználatba. Ha mégis van szerkipróbálás, lehet róla beszélni, a jól működő családok észlelik ezeket a jelenségeket, korán felismerik, ha valamilyen kockázat van.

 – Térjünk vissza a szülő szerfogyasztására. Milyen életkorban tud segítséget kérni egy gyerek és kitől? Észreveszi egyáltalán, ha „valami nincs rendben anyával”?

A gyerek nagyon kis korban nagyon sokat észlel már a környezetéből, és a saját szintjén meg is tudja ezt fogalmazni. Az ellátatlan csecsemő is jelez a maga módján, hiszen sír, de a kicsit nagyobbak is látják, ha a szülő hirtelen furcsán viselkedik. Sajnos gyakran elő szokott fordulni, hogy a szülő titkolni akarja a problémát, akár meg is fenyegetheti a gyereket, hogy ne mondja el senkinek, amit látott. Ez egy gyerek számára érzelmileg nagyon nehéz helyzet, de a saját környezetében más, közel álló családtagnak, vagy az oktatási, nevelési intézmények munkatársai, a pedagógus felé adhatnak jelzéseket. Ezek mindig nehéz ügyek.

– És van egy ennél is nehezebb, ha a szülők a terhességet megelőzően, esetleg alatta is éltek tudatmódosító szerekkel. Milyen hatása lehet ennek a gyermek egészségére?

A túlzott mértékű alkohol, gyógyszer, vagy szerhasználat a potencia, a fogantatás szempontjából is problémát jelent. Mindegyik szer más-más módon okozhat bajt a férfiak és a nők esetében is. A férfiaknál főleg a potencia csökkenéséről beszélhetünk, de a nőknél ennél bonyolultabb a helyzet. Lassan szülő korba lép az a generáció, akik a rendszerváltás után nőttek fel, és számunkra már hozzáférhetőbbek voltak az illegális szerek is. Ezért aztán növekvő mértékben vannak azok a fiatal felnőttek, akik gyereket vállalnak, de volt kábítószer-használat az előéletükben. Sajnos egyre többen vannak azok az anyák is, akik droghasználat alatt esnek teherbe. A heroin-baby jelenség az egyik legszélsőségesebb eset, ilyenkor a gyerek maga is kábítószerfüggőként jön a világra. A droghasználó, alkoholt fogyasztó anyák esetében nagyobb arányban fordulhat elő vetélés, koraszülés vagy, hogy a gyerek kis súllyal, fejletlenebbül születik, esetleg valamilyen szellemi, vagy egyéb fogyatékossággal jön a világra. Azoknál, akik ezt megússzák, szintén történhet a fejlődésben való lemaradás, vagy a teljesítményében léphetnek fel problémák, esetleg figyelemzavar, hiperaktivitás fordulhat elő.