A lányok ellensége: a fű – Rombolás könnyedén

eredeti megjelenés: ELLE magazin

Elővilágunk legmegosztóbb növénye. Jobban rombol, mint hittük. És ez már hivatalos. Az igazi áldozatok azonban azok a nők, akiknek párkapcsolatában hárman vannak: a férfi, a nő és a fű.

Ha az életet a romantikus oldalról közelít­jük, a marihuána hallatán boldogan tánco­ló hippik jelennek meg lelki szemeink előtt, akik Bob Marley-t hallgatnak, hábo­rúzás helyett nyilván szeretkeznek, és őszinte mámorban élik gondtalan hétköznapjaikat. Pedig Woodstocknak vége van, és ma már más idők járnak.
A dolgok jelenlegi állása az, hogy bizonyos, bár a kérdések bizalmas jellege miatt nem teljesen hiteles ku­tatások szerint a középiskolában ta­nuló diákok egyharmada kipróbája a füvet, mielőtt elérné a nagykorúságot. Ijesztő adat lehet, de azért azt ne fe­lejtsük, hogy a tinédzserkori „egyszer mindent ki kell próbálni” hozzáállás a legtöbb esetben megállj parancsol a további próbálkozásoknak. Azon­ban az is biztos, hogy soha nem volt olyan elérhető a kábítószer, azon belül is a marihuána itt Magyarországon, mint napjainkban.

A TÖRVENY NEVEBEN
Amiről megoszlanak a vélemények, vagy amivel kapcsolatban sokáig tévhitben éltünk, az nem más, mint hogy me­lyek a fogyasztás hosszú távú követ­kezményei. A marihuána kései hatásai ugyanis csak mostanában kezdenek ki­rajzolódni. A fű gyógyszer, az csak egy növény, könnyű drog, amire nem le­het rászokni, nem alakít ki függőséget, nincsenek mellékhatásai – évtizedeken át ez volt az általános nézet. Ennek számtalan bizonyítékát is látjuk, sok esetben a környezetünkben is, hiszen olyan embert találni, aki legalábbis al­kalomszerűen élt a fűvel, nem nehéz. Hiteles és releváns hírességek, például nemrégiben Morgan Freeman vagy Paul McCartney büszkén állnak ki a „Legalize pot!”, azaz „Legalizáljuk a füvet!” kezdeményezés mellett. ,,Mari­huána? Igen! A törvényalkotás legna­gyobb ostobasága, hogy tiltja. Senkit sem tántorít el a használattól, teljesen felesleges törvénytelenné tenni. Ez csak arra jó, hogy emberek, akiknek semmi köze a bűnözéshez, a törvény szemében bűnözőkké váljanak. A kormány milliárdokat költ erre, ahelyett hogy milliárdokat keresne azon, hogy törvényesíti és megadóztatja, mint az alkoholt” – vallja szenvedélyesen az Oscar-dijas színész.

ÉSZREVÉTLEN FOKOZATOSSÁG
A füvezés hosszú távú következményeiről dr. Csernus Imre különösen nyíltan és elő­szeretettel beszél. A Videoklinika.hu-n közzétett előadásaiból megtudhatjuk, hogy a korábban említett általános nézetek milyen gyenge alapokon áll­nak és milyen könnyen megcáfolha­tóak, főleg úgy, hogy most már egyre szaporodnak a pszichiáter praxisában azok a páciensek, akik évek, évtize­dek óta rendszeresen szívnak füvet. Az előadásokban Csernus arról az eddig nem sokat hangoztatott, pedig nem elhanyagolható részletről be­szél, hogy a marihuána hatóanyaga, a THC az agyban, zsírban oldódó vegyület, épp ezért sokkal lassabban ürül ki a szervezetből, mint például a kokain vagy az amfetaminszármazé­kok. Amikor valaki azt mondja, heten­te csak egyszer szív, tehát nem tartja magát függőnek, valójában mégis az, hiszen a szervezetében még van egy bizonyos koncentráció a szerből, amikor újra használja. A marihuána esetében a szervezetből való kiürülés eltarthat két-három hétig is.
Csernus beszámol egy úgynevezett amotivációs szindróma nevű követ­kezményről, amely – mint a nevéből is könnyen kikövetkeztethető – a motivá­ció elvesztésén túl rövid- és hosszú tá­vú memóriazavarokhoz vezet, illetve a spermiumszám csökkentésével a ter­mékenységre is negatív hatással van.
„Minden kábítószer hatását az adott szer (hatóanyag-tartalom és egyéb összetevők), a környezet és a használó személyisége befolyásolja, így van ez a marihuána esetében is – mondja addiktológus szakértőnk, Geist Gábor. – Azt, hogy a drogfo­gyasztó személyisége hogyan változik a használat során, több tényező is befolyásolhatja. Nincs teljesen kocká­zatmentes droghasználat, de a mari­huána kipróbálása, alkalmi haszná­lata rendszerint nem okoz problémát. Azonban minél fiatalabb korban kezd el valaki rendszeresen, napi szinten füvet használni, annál nagyobb lehet az esélye annak, hogy ez a szokás rög­zül, kényszeressé válik. Ezekben az esetekben már a személyiség alakulá­sát, a magatartást is befolyásolhatja a kannabisz; a használó egyre több időt fordít a szer megszerzésére és hasz­nálatára. Érdeklődése beszűkülhet, a motiváció csökkenhet (igazából már csak az az egyetlen dolog motiválja, hogy füvet szerezzen és elszívhassa), így a számára korábban fontos tevé­kenységeket, szokásokat elhagyhatja, vagy ezeket is beszívva végzi. Emberi kapcsolatai is beszűkülhetnek, isme­retségi és baráti köre egyre inkább olyanokból tevődhet ki, akik szintén használnak valamilyen szert. A rend­szeres marihuánafogyasztók gyakorta memóriaproblémákról, hangulatuk hullámzásáról számolnak be, az érzel­mileg megterhelő, negatív helyzetek­kel nehezebben tudnak, vagy éppen a fűhasználat segítségével próbálnak megküzdeni. Újabban a kannabisz használatának kockázatát növeli, hogy egyrészt egyre erősebb THC­tartalmú, másrészt szintetikus canna­binoidok jelentek meg a piacon.”

VAN PARA!
Csernus beszámolójából az is kiderül, hogy a fűhasználók gondolkodása na­gyon színesnek látszik, tele van tervek­kel, csak épp a megvalósítás hiányzik. A pszichiáter szerint sokan abban a tévhitben élnek, hogy a fű fejleszti a kreativitást, ám valójában arról van szó, hogy oldva a feszültséget, szabad utat ad a burjánzó kreativitásnak. Ám ez a hatás sem tart örökké.
A legnagyobb probléma azonban, és ez is mára bizonyított következmény, hogy a rendszeres marihuánahaszná­lat fellazítja a személyiségstruktúrát, ez pedig felszínre hozhat bizonyos pszichotikus problémákat, például a skizofréniát. A fűhasználta során ér­zékelt „para” korántsem jól csengő és vicces frázis, hanem az első jele an­nak, hogy az illetőben van pszichoti­kus hajlam.

CSAK FERFIASAN
,,A droghasználat elterjedtségére, ezen belül a marihuánahasználatra vonatko­zóan nem rendelkezünk teljes körű ada­tokkal – mondja Geist Gábor -, de a felmérések alapján elmondható, hogy mind a kipróbálók, mind a rendszeres marihuánafogyasztók körében a férfi­ak nagyobb arányban fordulnak elő, mint a nők, bár ez a különbség csök­ken. A nőkre az esetek többségében a kontrolláltabb fogyasztás jellemző, ritkábban és kisebb mennyiségű ma­rihuánát használnak, mint a férfiak.”
,,Huszonnyolc éves voltam, .ami­kor megismerkedtem Zoltánnal – kez­di történetét Anita. – Akkoriban én is szívogattam, Goán találkoztunk először, a kapcsolatunkban kezdet­ben nem volt feszültség abból, hogy füvezünk. Zoltán odavolt értem, mert úgy vártam haza a munkából, hogy megtekertem a cigit és kikészítettem neki egy sört. Ahogy azonban teltek az évek, én egyre kevésbé igényeltem a füvet, esküvőt, családot, gyerekeket szerettem volna, Zoltán azonban – bár velem képzelte el a jövőjét – ugyanúgy szívott tovább. Egyre csak távolodtunk egymástól, miközben szerettem őt, ő pedig nem értette, mi a baj ezzel, hi­szen azelőtt én is részese voltam ennek az életmódnak. Közben észrevettem, hogy egyre kopnak ki a környezetünk­ből az emberek, egyre inkább ketten maradunk, sőt hogy én már egy ideje teljesen egyedül vagyok. Szakítottam Zoltánnal, aki pontosan ugyanazt az életet éli, mint azelőtt, hogy megis­merkedtünk, csak most tíz évvel idő­sebb. Rettenetesen nagy kár érte.”
„A legidegesítőbb dolog abban, ha a partnerünk füvet szív, hogy nem le­het vele normálisan beszélni – mond­ja Éva, aki egyéves gyermekével épp gyesen van, míg a férje rengeteget dol­gozik. – Amikor hazajön, az egész na­pos hajtás után arra van igénye, hogy elszívjon egy füves cigit, mert ez kell neki az ellazuláshoz. Azonban ilyen­kor olyan »minden mindegy« hangu­latba kerül, hogy semmilyen praktikus dolgot nem lehet vele megbeszélni. És még csak vitatkozni sem lehet vele, hiszen ilyenkor az égvilágon semmi sem érdekli. És igazából nem is nagyon hi­báztathatom, mert közben rengeteget dolgozik, és amúgy helytáll férjként és apaként is. De amikor meglátom a vö­rös szemét, törni-zúzni tudnék.”
Akinek a fű életmódjává válik, rendszerint egyáltalán nem érti, mi azzal a probléma. Mint ahogy szakértőnk is fo­galmazott fentebb, azok a használók, akik már elérték a motivációnél­küliséget, sok esetben nem is törekednek ar­ra, hogy párkapcsola­tot alakítsanak ki. Ők azok, akik a szintén korábban említett egykori nagy terveik emlékében élve romkocsmák pultjait támasztják még negyven felett is, és nem tartanak sehova. Nagyon gyakori eset azonban, hogy az évek alatt ál­landósuló marihuána a már meglévő párkapcsolatban is állandósul. Szakértönk, Geist Gábor szerint „elvben egy párkapcsolatba sok minden beleférhet, amit a partnerek kölcsönösen el tud­nak fogadni, ha úgy tudják berendezni az életüket, hogy az a család számára élhető legyen, és minél kevesebb zök­kenőt okozzon. Rendszerint egy tartós párkapcsolat változásokkal jár, így a felek sokszor változtatnak bizonyos szokásaikon is, az új helyzethez, egymáshoz igazítják azokat. Ugyanakkor a szenvedélyproblémákkal küzdők párkapcsolatára gyakorta jellemző, hogy játszmák alakulnak ki, ahol az esetek többségében a droghasználó férfié az áldozat, míg a nőé hol a megmentő, hol az üldöző szerep. Az ilyen kapcsolatokat a kiegyensúlyo­zatlanság, a feszültségek, krízisek és nemritkán a kapcsolat felbomlása jel­lemzi.” A szívás magányos tevékeny­ség, csak erős idegzetűeknek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.